A felnőttekben élnek azok a viccben szereplő sztereotípiák, melyek szerint a férfiak nagyobb nemi szervet kívánnának, a nők nagyobb mellet (vagy mást formáltatnának át magukon).
Én elfogadom magam külsőleg. Bár nem vagyok megelégedve a testemmel, de ennek megváltoztatására nem külső segítséget várok, hanem eljárok edzeni, úszni.
Most a nők elvárásairól írnék.
Erről is olvastam fórumokat, nők hozzászólását.
Alapvetően az derült ki, hogy a nők nem annyira igényesek erre a területre.
Természetesen a tisztaság, az ápoltság fontos. De nem igazán lényeges a többségnek az, hogy hosszabb, rövidebb esetleg itt-ott többé-kevésbé kopasz a fazon.
Látogatóban voltam egy kórházban. A bejárat mellett, az ajtó mögött egy "szabadon használható" inkubátor volt. Előtte, az ajtón egy kicsiny tábla, mely a gép tényére figyelmeztetett.
Abban a kórházban is volt, ahol a fiam született.
Vannak.
Heteken keresztül nem működött a statisztika (most se tökéletes). És csak az után jelezték, hogy tudják, gond van vele, hogy levelet írtam. (Létezik olyan statgép, ami automatikusan képes mérni az aloldalak látogatottságát is, külön al-lap-regisztráció nélkül?)
Nem segítenek a propagálásban. A sideblog eklektikusan frissül, gyakran tartalmaz halott linkeket.
Így persze, hogy nem publikálok.
Állítólag az egyszerűsödés felé halad az adózási rendszer.
Legalább is a kormány ezt hangoztatta korábban (tudom, az csak a reklámkampány volt...).
Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az új szabályok szerinti szakképzési hozzájárulás nem fért rá a normál járulék bevallásra, hanem egy külön nyomtatványt kellett neki gyártani. Persze. Ésszerű. Nyomtassunk-, dolgozzunk többet, dögöljenek meg az erdők.
Ian Fleming után szabadon...
Na, itt végig olvastam a végétől az elejéig szinte mindent, egy érdekes "vitaindító"-val befejezve.
Én is éveken keresztül tanultam orosz nyelvet. Inkább csak tanították. Szomorú ezzel takarózni, de rám is jellemző volt az, hogy amit kötelező volt tanulni (nyelvet), azt nem tanultam.
Madrid közlekedési hálózata, metróval való ellátottsága még a kontitnensen is jónak számít, nem csak a mi BKV-nkhoz viszonyítva.
A 12 metróvonal átlátása még a "bennszülötteknek" is kihívás. Én térkép nélkül meg se próbáltam belevetni magam.
De ez nem is jelent akadályt, mert minden megállónál ki vannak téve az ingyenes zsebtérképek.
A hegy északi oldalán kapaszkodtunk fel a csúcsra. A buszok kereke gyakran csak nehezen birkózott meg a néhol jegesre fagyott hófedte úttal. A mellettünk elterülő völgy a hegy árnyéka miatt szürke derengésbe burkolózott. A lankákon síelők százai próbáltak tudásuknak megfelelően talpon, pardon, lécen maradni.
népszínmű három felvonásban
Helyszín: Internet, Budapest kanyargós utcácskái bőven a háború után, Autó, a természet lágy öle
Szereplők:
Feleség: 3x éves, művelt nő, három gyerekkel, unalmas élettel, minimális libidóval rendelkező férjjel, akit még iskolás korában ismert meg.
Szerető: 3x éves férfi. Semmi extra. Legalább is ezt mondja magáról. Ha valójában még is, akkor ez mások számára szomorú.
Első felvonás
A megismerkedés
Nyertem egy utat Madridba. Nem tettem érte semmit, nem is került (szinte) semmibe. Azért csak szinte, mert kellett vennem egy garnitúra új akkut a fényképezőmbe, mert a régi nem bírta a strapát. Jól is tettem.
Első nap kicsit több, mint 500 képet lőttem el. Utána folyamatosan csökkenő darabszámot, de összesen kb. 900-at. Ezekből is fogok itt szemezgetni, némi megjegyzést fűzögetve hozzájuk.
Ez is megosztó téma. Hasonlóan a popsiszexhez.
Sokan idegenkednek tőle.
Mások pedig kihasználják a szabad garázdálkodás lehetőségét.
Tévesen.
Nekem volt olyan partnerem, akivel semmi közös szabadidős érdeklődésünk nem volt.
Kivéve a szexet.
Egy partnerünk 2010-ben és 2011-ben is részt vett egy Várban rendezett borfesztiválon.
A szervező tájékoztatása alapján az alábbi eljárást alkalmazták a kiállítók:
Az elmúlt hétvégén leugrottunk a haverokkal külföldiába repülni.
Visszakaptam a motorom a szervízből, így végre ezzel is repülhettem. Az idei szezonban ez volt a 2. motoros repülésem. Ez szomorú és a biztonság rovására is megy.
Reggel közeledtem a Moszkván (már Széll Kálmán, csak tudnám, mi a francnak) a pékség felé.
A fejhallgatómban szól a rádió reggeli műsora. Nem nagyon engedek a hangzás minőségéből. Ráadásul még a fülemet is melegíti.
Azért ez még is csak jobb, mint egy rózsaszín nyuszifüles fülmelegítő… (itt kicsit sok lett a fülből, meg a melegítőből :-))
Létezik egy közösség, melynek olvasói, tagjai szinte vallási buzgalommal hisznek az ilyen fajta ismerkedési módban, különbozó technikákat dolgoznak ki a tökéletesítésére. Valami olyan a lényegük, hogy mindegy kihez, csak minél több csajhoz menj oda. És a nagy számok törvénye alapján egyszer csak szerencséd lesz. :-)
(Kb. olyan, mint a mindegy kivel, csak lyuk legyen…)
Nem tartom jó ismerkedési formának. Mondjuk egy közlekedési eszközön általában az emberek gondolataikba merülnek. Nem veszik szívesen egy idegen közeledését.
Nem is alkalmaztam gyakran.
Még is előfordult párszor.
Egy beszélgetés kapcsán próbáltam visszagondolni legnagyobb csajozós sikereimre.
Nem volt sok.
És akkor, ott, nem is biztos, hogy képes voltam megfelelően értékelni a helyzetet.
Az első, még a középiskolai gólyatáborban történt.